Az interneten számos rémtörténet kering a zárakkal kapcsolatban. Vannak, akik azért jártak pórul, mert spórolni akartak, van, akik a javítás miatt kerültek bajba, de vannak, akik az ajtónyitást próbálták a filmekből tanult módon megoldani. A végeredmény egyik estben sem lett olcsó vagy kellemes. Persze lehet legyinteni, hogy csak városi legenda, de mindenképp van valóság alapja, mert ezeket a hibákat már legalább egy ember biztosan elkövette. Hogy mi ne eshessünk ugyanebbe a hibába, érdemes tudni, hogy pontosan miről is van szó.

Az egyik legelterjedtebb sztori, hogy valaki zsírral próbálta megoldani az akadó zárja problémáját. Ami ideig-óráig még működött is, ám egy idő után nem az volt a legnagyobb baj, hogy az akadás újra előjött, hanem az, hogy már a kulcs sem forgott úgy a zárban, ahogyan kellett volna, mert a zsír megkötött, és zöldes trutyi formájában távozott a kulcslyukból vagy a zár egyéb részeiből, ahova kenték. Ebből az esetből egyértelműen látszik, hogy az akadó zár problémáját nem a konyhából kell megoldani.

Nemcsak a javítással járhatunk pórul, hanem a vásárlással is

De nemcsak akkor járhatunk pórul, hogy javítani akarunk, hanem akkor is, ha nem a megfelelő zárat válasszuk. Bár erről a lakásbiztosítások kötésénél kevés szó esik, de a biztosítók komoly feltételeket szabnak, amiket csak kevesen olvasnak el. Ha pedig nem olvassuk el az apró betűt, akkor nem is biztos, hogy tudni fogjuk, hogy betörés esetén csak akkor fizet a biztosító, ha a megfelelő zár kerül fel az ajtóra. Sokan jártak már így, hogy bár rendszeresen fizették a lakásbiztosítás havidíját, mégsem fizetett a biztosító betöréskor, mert silány, nem védett zár volt az ajtón.

A filmes trükkök csak a filmeken mutatnak jól, a valóságban már jóval kevésbé működnek. Ezt már sokan megtapasztalhatták azok közül, akik a rendőrfilmes módszerekkel, berúgással, vállal bedöntéssel próbáltak ajtókat kinyitni. Jobb esetben nem történt baj, de sok eset vége törés lett, vagy az ajtóé, vagy a próbálkozó személyé.